A böjt album
egy képekkel kísért szemlélődő imádság – vagy inkább képek imádsággal kísért füzére. A könyv 2025 nagyböjtjén született, a megállás, a magamra és dolgaimra való rátekintés közhelyes, mégis szorongató szükségéből. Hosszú ideje közel állnak hozzám Szikszai György 18. századi imádságai, így most is ezeket vettem elő. Olyan imádságokat kerestem, melyek egyrészt rólam és belőlem szóltak, másrészt illeszkedtek a nagyböjti vasárnapok introitusaihoz, az adott hét témájához. Az olvasó számára ebből talán egyértelmű, hogy ebben a gyakorlatban összekapcsoltam a református és a római katolikus tradíciót – melyek tapasztalataim szerint nem állnak annyira távol egymástól, amennyire gondoljuk, vagy néha szeretnénk. Egy hétig a kiválasztott Szikszai-imádság vezette a gondolataimat. Minden nap többször is elővettem ezeket a szövegeket, hol imádkozva, hol értelmezve, hol csak ízlelve a szavakat, és minden nap más-más gondolata, szófordulata vált fontossá számomra az adott szövegnek.
Ehhez a kontemplatív imaformához tulajdonképpen spontán kapcsolódott a fényképezés. Minden nap gyalog tettem meg az otthonom és a munkahelyem közti, szinte pontosan egy kilométeres utat – mely történetesen a református temetőn visz keresztül –, oda és vissza. Ez a magányos idő sokszor adott teret a gondolkodásra, de arra is, hogy a séta alkalmával tanuljak jelen lenni az életemben, vagy különösen így tavasz idején az ébredő természetben, megélve azt, ami történik bennem és körülöttem. A képek tehát, néhány kivétellel, mindennapjaim apró magán-univerzumában születtek. Az első pár nap után azt tapasztaltam, hogy a bennem kavargó imaszavak hatással vannak arra, amit és ahogyan meglátok a körülöttem lévő világból – és viszont: a látvány a szavakon keresztül telik meg értelemmel, és formálódik képpé. A képek és imádságok egyre szorosabban kapcsolódtak össze, viszonyuk azonban nem illusztratív lett: sokszor inkább kontrasztokban, kérdésekben, sejtésekben, rácsodálkozásokban vannak jelen egymásban. Ezek a szálak és dinamikák vezettek végül el a hét záró imádságaihoz.
Ez volt az én utam, de a beszámolóm, ez az album talán másokat is segíthet, vezethet személyes útjukon. A képek ebből a szemlélődésből születtek, és elsősorban arra jók, hogy a szemlélődő imádságban napról napra előttünk legyenek, mint afféle kiindulópontok, melyekből az olvasó saját világa, környezete felé fordulhat. Kontemplatív képekről van szó, melyek nem biztos, hogy első látásra megadják magukat, inkább az olvasás attitűdjét igénylik, azt, hogy elemeiket szinte mint egy szöveg szavait, gondolatait vizsgáljuk, egymással összevetve, az egész felületet bejárva szemünkkel. A képek és szövegfoszlányok párbeszédre hívnak, s miközben a kapcsolatot keressük köztük, a keresésünk Istennel folytatott párbeszéddé, imádsággá formálódhat. A párbeszéd itt komolyan vehető. Az album használatra készült, arra, hogy az olvasó a képek melletti szöveges oldalakra az enyémek mellé a saját reflexióit, gondolatait, imaszavait is leírja, kijelölve azokat az útjelzőket, melyek a hét végi saját imádsághoz vezethetnek. A képek ugyanolyan hétköznapiak, töredékesek vagy néhol zavarba ejtőek, mint a szavak. Nem baj, ha ezekben Isten-kapcsolatunk töredékességét is felismerjük.
A Böjt album a Kálvin Kiadónál vásárolható meg, anyagából kiállítás is készült.
A kötet belíve elektronikus formában letölthető innen.