A Salgótarjáni utcai zsidó temető – a könyv

Írta és szerkesztette: Tóth Vilmos
Fényképezte: Nagy Károly Zsolt

Budapest, 2014, Nemzeti Örökség Intézete

Tóth Vilmos: A Salgótarjáni utcai zsidó temetőről
(Elhangzott a kötet bemutatóján a Nemzeti Múzeumban)

A Salgótarjáni utcai zsidó temetőről most megjelent kötet a hazai temetkezéstörténeti és a budapesti helytörténeti szakirodalom, valamint a magyar judaikakutatás nagy adóssága volt. A temetőt átfogóan és részletesen bemutató könyv mindeddig nem jelent meg, önálló kötet is csak egy említhető, az 1941-ben készült kis terjedelmű sírvers-válogatás Károsy Páltól.

A sírkert neve Salgótarjáni utcai temető – nem pedig Salgótarjáni „úti”, ahogy sok helyen olvasható –, mivel mind a hivatalos fővárosi közterület-nyilvántartásban, mind az utcanévtáblán „Salgótarjáni utca” szerepel. A sírkert 1874-ben nyílt meg, területe eredetileg a Kerepesi úti temetőéhez tartozott. Ma már Budapest legrégebbi zsidó temetője, mivel elődeit felszámolták. 1874-től 1891-ig a pesti oldal egyetlen zsidó temetője volt, teljes képe az 1920-as évekre alakult ki. Gyakran elhangzó tévedés, hogy 1950 óta nem temetnek ide. Valójában az ötvenes években még gyakran, a hatvanas évektől egyre ritkábban, de voltak temetések; az utolsóra 2004-ben került sor.

Számos híres gyáriparos és nagykereskedő család, továbbá jelentős rabbik, tudósok, politikusok és művészek nyugszanak a Salgótarjáni utcai temetőben. Előbbiek közül megemlíthető például a Kohner, a Schosberger és a Hatvany-Deutsch família, vagy éppen Weiss Manfréd és Zwack József. A rabbik és tudósok közül kiemelendő Bacher Vilmos, Bloch Mózes és Kaufmann Dávid, más szakterületek képviselői közül például az orvos Hirschler Ignác vagy a statisztikus Kőrösy József, mindketten akadémikusok. Ebben a sírkertben temették el Horn Edét, az első zsidó vallású magyar államtitkárt, Wahrmann Mórt, Magyarország első zsidó vallású országgyűlési képviselőjét, majd Vázsonyi Vilmost, az első zsidó vallású magyar minisztert. A művészek közül megemlíthető Kiss József költő, Fényes Adolf festőművész, Gál Gyula színész és Quittner Zsigmond építész. Számos nemesi családnak, köztük bárói rangot viselőknek is van itt családi sírboltja vagy mauzóleuma. Az első világháború hősi halottai közül öten nyugszanak ebben a temetőben.

A Salgótarjáni utcai zsidó temető nagyon jelentős építészeti szempontból. 2002 óta teljes területe műemlék. A falak mellett található a temető legfőbb karakterjegyét adó, kimagasló fontosságú eklektikus mauzóleum- és sírbolt-együttes. Itt található a legfontosabb hazai temetőművészeti életművet megalkotó Lajta Béla tervezte síremlékek jelentős része, de ezeken a viszonylag ismert műveken kívül is nagyon sok jelentős építészeti alkotás van, és a „törzsanyag” régebbi, 19. századi. A legtöbb Salgótarjáni utcai mauzóleumot és sírboltot Fellner Sándor és Quittner Zsigmond tervezte. A temetővel kapcsolatos korábbi publikációkhoz képest lényegesen több alkotót sikerült azonosítani, az építészek közül például Alpár Ignác vagy Hajós Alfréd, a szobrászok közül például Telcs Ede vagy Vedres Márk művei kerülnek itt először publikálásra. Ezek az alkotások nemcsak a temetővel kapcsolatos, hanem az egyes életművekre vonatkozó szakirodalomban sem szerepelnek. A jelentős fővárosi kőfaragóműhelyek tekintetében mintegy száz alkotás első említése található a könyvben, köztük a híres Gerenday-műhely eddig ismeretlen művei. A kötet egyik nagy felfedezése a Kohn-műhely, amelyet itt ismertetett alkotásai nyomán a legjelentősebb sírkőfaragók között kell említeni a jövőben.

A síremlékek állapota néhány kivételtől eltekintve nagyon rossz. Az utóbbi évtizedekben helyrehozhatatlan károk történtek, több sírbolt teljesen összedőlt, számos síremléket rongálók döntöttek le. Így ez a könyv figyelemfelkeltés is kíván lenni.

Az új kötet egyszerre szakirodalmi monográfia és fotóművészeti album. Előbbi hagyományosan szövegcentrikus, utóbbi képcentrikus, előbbinél a képek lennének alárendelt helyzetben, utóbbinál a szöveg. Könyvünkben a szöveges és a képi rész egyenrangú, egymást erősíti. A kötet duális szerkezete világosan elkülönül, a tipográfia is ezt erősíti, a két rész azonban reflektál egymásra. A kötet egyenrangú társszerzője a fotóművész Nagy Károly Zsolt. A képanyag teljes egészében fekete-fehérben jelenik meg, a temető sajátságos hangulata is ezt igényelte. A fekete-fehér közlésnek komoly tradíciója van a hazai temetőfotózásban, megemlíthetjük például Erdélyi Lajos, Kántor László, Kunt Ernő vagy Olasz Ferenc műveit.

A bevezető tanulmány és az adattár számos új eredményt tartalmaz, amit különösen a várostörténeti, a genealógiai, a judaikai és a síremlékművészeti szakirodalom hasznosíthat. Az adattár az általam korábban a Budapesti Negyed-sorozatban megjelentetett adattárak koncepcióját követi, ezeknek témája a Kerepesi úti, illetve a Farkasréti temető volt.

A síremlékeken szereplő évszámok és más adatok alapján több, a lexikonokban és genealógiai művekben tévesen vagy pontatlanul szereplő adatot felülbíráltunk és javítottunk. Korrigálni kellett olyan neves személyeknek a szakirodalomban elterjedt születési évét, mint például Goldberger Sámuel, Madarassy-Beck Miksa és Nándor, vagy Wahrmann Mór. Ennek kapcsán fel kell hívni a figyelmet a síremlékek történeti jelentőségére, nagy forrásértékére, genealógiai és biográfiai hasznosíthatóságára. Az adattárban található életrajzi adatok és sírfeliratok többsége itt kerül először publikálásra.

A Salgótarjáni utcai zsidó temető kutatását 2001 óta végzem, Nagy Károly Zsolt 2002-ben kapcsolódott be. A témával nem foglalkoztunk folyamatosan, de újra és újra visszatértünk hozzá. A publikálásra tavaly ősszel nyílt lehetőségünk, amiért köszönet illeti Radnainé Fogarasi Katalint, a könyvet kiadó Nemzeti Örökség Intézetének elnökét.

Budapest, 2014. április 23.

Az alábbi prezentációk a kötet bemutatójára készültek:

A SALGÓTARJÁNI UTCAI ZSIDÓ TEMETŐ (1 – rövid verzió)
A SALGÓTARJÁNI UTCAI ZSIDÓ TEMETŐ (2 – hosszú verzió)

Hivatkozások: