1994-től egyéb tanulmányaim és hivatásom mellett fotográfusként is dolgozom. Nem a fényképezésből élek, így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy meg tudom válogatni, hogy milyen munkákat vállalok el. Munkáim többsége így három különleges, olykor meglehetősen érzékeny helyzetekkel teli, és viszonylag kevesek által művelt műfajra koncentrálódott.
- Tizenöt éven át voltam a Zempléni Fesztivál majd a V4 Nemzetközi Zongorafesztivál fotográfusa, így jelentős tapasztalatra tettem szert a klasszikus zenei, illetve jazz koncertfotográfia terén. Munkáimból a Zempléni Fesztiválok sorozatában öt alkalommal nyílt önálló kiállítás.
- Több olyan interdiszciplináris kutatásban vettem részt fotográfusként, melyek során mumifikálódott emberi maradványok összetett vizsgálatára került sor. A maradványok többnyire szentektől, mártíroktól vagy jeles történelmi személyektől származtak – például Szent László király koponyaereklyéje vagy Széchényi Pál érsek múmiája. Az összetett kutatási folyamatok különkeges, érzékeny helyzeteket rejtettek, és olykor sajátos reakciókat váltottak ki a kutatókból is. E kutatások során munkám a dokumentartista fotográfia és a vizuális antropológia határán mozgott, hiszen nem csupán a kutatás „tárgyát” és folyamatát kellett megörökítenem, hanem az eredményeket bemutató kötetekben és kiállításokon a kutatási helyzetek és kutatói attitűdök interpretációja és közvetítése volt a fotográfiai tevékenység tétje.
- A harmadik terület, melyre fotográfiai munkám koncentrálódik a szakrális helyek és helyzetek fényképezése. E téren jelentős többlet felkészültséget jelent az, hogy míg kulturális antropológuskét gyakorlatom van abban, hogy résztvevő megfigyelőként reflexíven tudjak viszonyulni a fényképezett helyekhez és helyzetekhez, addig teológusként azok belső dinamikájához is közel tudok kerülni.
Ezen az oldalon e három területen végzett munkáimból látható válogatás.
A salgótarjáni utcai zsidó temető
Írta és szerkesztette: Tóth Vilmos
Fényképezte: Nagy Károly Zsolt
Budapest, 2014, Nemzeti Örökség Intézete
A kötet egyszerre szakirodalmi monográfia és fotóművészeti album. Előbbi hagyományosan szövegcentrikus, utóbbi képcentrikus, előbbinél a képek lennének alárendelt helyzetben, utóbbinál a szöveg. Könyvünkben a szöveges és a képi rész egyenrangú, egymást erősíti. A kötet duális szerkezete világosan elkülönül, a tipográfia is ezt erősíti, a két rész azonban reflektál egymásra. A kötet egyenrangú társszerzője a fotóművész Nagy Károly Zsolt. A képanyag teljes egészében fekete-fehérben jelenik meg, a temető sajátságos hangulata is ezt igényelte. A fekete-fehér közlésnek komoly tradíciója van a hazai temetőfotózásban, megemlíthetjük például Erdélyi Lajos, Kántor László, Kunt Ernő vagy Olasz Ferenc műveit.
TRIOLA – jazz portrék
2017-ben Sárospatakon A Boros Borbárban nyílt kamarakiállításom a Zempléni Fesztivál jazz koncertjein készült portrékból. A kiállítás képanyagából készült