Szabadság-marketing

A marketing egyik alapvető szabálya az, hogy ha be akarsz vezetni egy terméket, akkor teremtsd meg rá a keresletet. Ha azt akarod, hogy az emberek megvegyék azt, amit el akarsz adni, hitesd el velük, hogy szükségük van rá, hogy nem tudnak élni sem nélküle. Az egyik kozmetikai óriáscég ezért hirdeti hosszú ideje a termékeit azzal a roppant egyszerű szlogennel, hogy: „mert megérdemled”. Ennél nem is kell több. Merthogy egy másik fontos szabály azt is kimondja, hogy minél rövidebb, minél egyszerűbb s minél inkább az emberek alapvető szükségleteire és ösztöneire építő üzeneteket kell megfogalmazni.

Mióta a politika is inkább marketing, mint bármi más, a mindenkori hatalom is nagy előszeretettel alkalmazza ezeket a szabályokat. Az emberi társadalmakban – legalábbis a modern nyugat társadalmaiban – talán a legalapvetőbb érték és szükséglet egy ideje a szabadság. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata első cikkében leszögezi, hogy minden ember szabadon (és egyenlőnek) születik, s a cikkek jó része ennek a szabadságnak a védelmével foglalkozik. A szabadság és a belőle levezetett értékek – például az önrendelkezés – korlátozása állandó és legitim alapja az elnyomó hatalmakkal szembeni ellenállásnak, a szabadságért folytatott harcnak, s az ilyen harcok többnyire a nemzetek vagy egyes közösségek azonosságtudatának meghatározó elemei. A szabadság vagy annak hiánya az etikában a jó és a rossz, az esztétikában a szép és a rút meghatározó eleme lehet.

Nem véletlen tehát, hogy a politikai marketing egyik központi koncepciója is a szabadság megteremtése vagy védelme. A mindenkori hatalom – vagy azok a politikai mozgalmak és erők, melyek hatalomra akarnak kerülni – saját magát mindig a szabadság védelmezője és letéteményeseként tünteti fel. Akár úgy is, hogy átértelmezi a szabadság fogalmát, ahogy az a diktatúrákban szokás. Ha pedig az emberek a hatalom közreműködése nélkül is eléggé szabadnak éreznék magukat, akkor – kivált az autoriter rendszerekben – a politikai marketing a félelem, bizonytalanság és bizalmatlanság érzésének felkeltésével igyekszik megteremteni az igényt arra a védelemre, amit a hatalom kínál. Ez alaprecept. Mindig beválik, mert az ember – legalábbis „mifelénk” – mindig, minden körülmények között igyekszik megvédeni a szabadságát.

Van azonban a szabadságnak egy olyan formája, mellyel szemben a politikai marketing elvileg hatástalan, mert ez a szabadság nem külső körülményektől függ, hanem belső, és nem is vehető el soha az embertől. A börtönben bilincsbe verve Istent szabadon szárnyaló énekszóval dicsőítő Pálok és Silások paradox szabadsága ez. Az a szabadság, amivel Krisztus Pilátust helyre tette. Az a szabadság, amit csak a Fiú adhat, és amit senki el nem vehet attól, akiknek ő adta. A Krisztusban nyert keresztyén szabadság ez, ami – mint azt az előbbi példák is érzékeltetik – nem függ a keresztyének szabadságától, vagyis azoktól a helyzetektől, melyekben ezen a világon élnek. A kettőt pedig nem jó összekeverni.

Mindez persze triviális. Amiért mégis érdemes rá szót vesztegetni az, hogy a hazai politikai marketing a keresztyén szabadság fogalmát is elkezdte használni és át is próbálja azt értelmezni. Az utóbbi hetekben a hatalom magát a keresztyén szabadság védelmezőjeként kezdte meghatározni, s jóllehet ez teológiai nonszensz – hiszen ahogy ezt a szabadságot egyetlen földi hatalom sem veheti el a keresztyénektől, úgy egyetlen földi hatalom sem védheti meg – erre a politikát a teológiával keverő kijelentésre a keresztyén teológia, az egyházak részéről nem született semmilyen reakció. Persze, nem mintha más, hasonló esetekben születnének reakciók. Mindazáltal érdemes lenne legalább csendesen, magunkban tisztázni a keresztyén szabadság fogalmát, mert ha elfelejtjük, hogy mi is az, könnyen úgy hihetjük, hogy tényleg elvehetik tőlünk, és veszélyben vagyunk.

2019. augusztus 13. Megjelent némileg megvágott verzióban a Reformátusok Lapja 2019. szeptember 1-i számában.

Vélemény, hozzászólás?