A dolgok általában nem úgy sikerülnek, ahogy elterveztük. De van, hogy ez nem olyan nagy baj.

Advent egy különösen is tervezős időszak. Már csak a gyerekek miatt is “jól” akarja csinálni az ember, hogy ne csak az adventi kalendárium finomságait várják, de legyen dinamikája is ennek a szép időszaknak. Érezzék, hogy megyünk valami felé, sejtsenek meg valamit abból, hogy mit is jelent “az Úr érkezése”.  A dinamika persze a nagyoknak is fontos, meg nekünk, szülőknek is sokat jelet, ahogy nyílik, gazdagodik, egy-egy újabb életszakaszunkban újabb jelentésekkel telik meg az ünnepi időszak. Megvan ennek a liturgiája az adventi kalendáriummal, a szoba ablakán napról napra újabb képelemekkel gazdagodó árnykép-betlehemessel, meg persze a protestáns hagyománynak megfelelően az elengedhetetlen adventi koszorúval. 

Adventi koszorú… hopsz…. az nincsen. Az ebéd romjainak eltakarítása, mosogatás, a holnapi kenyér dagasztása és a lányommal való játékra készülés pillanatnyi szünetében tehát elkezdett zakatolni az agyam, hogy akkor most hogy is lesz vacsora után ez az adventi gyertyagyújtós-éneklős dolog, ha nincsen koszorú? Persze, emlékszem, mondta feleségem, hogy sehol sem látott egy normális koszorút sem, mindenhol hihetetlen giccsprodukciókat árulnak ezen a címen. Ez nem újdonság, ezért is készítjük az utóbbi években magunk a koszorút mindenféle eredei találmánnyal, ággal-boggal, bogyóval, örökzölddel, stb. De most ez sincs. Semmi sincs, az utóbbi pokoli hét finoman szólva nem a hozzávalók gyűjtögetéséről szólt. No, de akkor mi van? 

Van egy koszorú. Van négy gyertya, alátéttel. Van egy “örökzöld” tányér. Kicsit csupasz…. de majd felöltöztetjük. A gondolatainkkal, emlékeinkkel, vágyainkkal.

Vagyis tulajdonképpen nem is rossz ez így. Nem csak gondolatokkal, hanem – jó mulatság ez kicsinek meg nagynak – keresünk rá szépségeket a következő négy hétben. Mindig zavart az adventi koszorúban az az apró hiba, hogy mire igazán szépnek kellene lennie, addigra szinte leamortizálódik. Most fordítva csináljuk. Úgy szépül, gazdagodik, ahogy a mi lelkünk is. 

Frissítve: így nézett ki karácsonykor 🙂